2022. augusztus 10., szerdaMa Lörinc napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 395,00 Ft | USD: 385,00 Ft | CHF: 405,00 Ft
2022.08.10. Lörinc Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 395,00 Ft | USD: 385,00 Ft | CHF: 405,00 Ft

A bostoni félisten, aki a pályán betörte az ellenfél tulajának orrát

Amikor az NBA történetének legkiválóbb edzőit vesszük sorra, eszünkbe juthatnak olyan nevek, mint Phil Jackson, Gregg Popovich, Don Nelson, Lenny Wilkens, Pat Riley vagy Jerry Sloan. Közülük azonban senki nem nyert annyi bajnoki címet, mint Red Auerbach, aki a kispadon ülve kilencet, az általános igazgató székében pedig további hetet gyűjtött össze. A Boston Celtics tizenhét titulusából az első tizenhat hozzá köthető, neki köszönhetően a zöld-fehér együttes három évtizeden keresztül uralta az NBA-t, és ha nem következett volna be egy tragédia, talán a negyedik is összejött volna.

Arnold Jacob Auerbach sorsa már gyakorlatilag akkor eldőlt, amikor megszületett 1917. szeptember 20-án. Az első világháború utáni Brooklyn nem volt épp a világ legbarátságosabb helye, és bár családja nem nélkülözött, az orosz zsidó bevándorló apja által üzemeltetett ruhatisztító annyi pénzt azért nem hozott a konyhára, hogy dőzsöljenek. Aztán beütött a világválság, a munkanélküliség a környéken elérte az ötven százalékot, a szegények pedig kosárlabdázással múlatták az időt. Másra nem volt pénzük.

A kis Arnold az iskolában és a közeli utcai pályán is imádott pattogtatni, nyerni pedig még annál is jobban.

Hirdetés

Elképesztő versenyszellem lakozott benne, nagyon könnyen el tudott vörösödni, innen kapta a Red becenevet. Ami aztán annyira ráragadt, hogy egy idő múlva már mindenki így hívta.

Helyi szinten ügyes játékosnak számított, annyira, hogy sportösztöndíjat kapott a George Washington Egyetemre, ahol két felismerésre jutott: kosarasként nem fog megélni, viszont nagyon szeretne tanítani.

Huszonnégy évesen el is helyezkedett az oktatásban, tanársegéd lett az egyetemen, valamint elkezdett edzeni egy gimnáziumi kosárcsapatot. Aztán 1943-ban besorozták, a fronton azonban nem kellett helytállnia, a tengerészgyalogság kosarasaival kezdett el dolgozni.

1946-ban leszerelt, és már majdnem visszament tanítani, amikor az NBA elődjének számító BAA-ban szereplő Washington Capitols tulajdonosa megkereste egy állásajánlattal.

Három közepesen sikeres szezon után átnyergelt a Tri-Cities Blackhawkshoz, ott azonban úgy összeveszett a tulajjal, hogy egy szezon után otthagyta őket. Ennek pedig később komoly jelentősége lett.

A Russell-éra előtti korszak bostoni ászai: Ed Macauley, Red Auerbach és Bob Cousy (b–j)

A Russell-éra előtti korszak bostoni ászai: Ed Macauley, Red Auerbach és Bob Cousy (b–j)

Fotó: Sporting News Archive / Getty Images Hungary

Ekkor találta meg őt Walter Brown, a Boston Celtics alapítója, ő pedig rögtön első intézkedésével magára haragította a várost. Ugyanis az 1950-es NBA-újoncbörzén Bob Cousy helyett Chuck Share-t, később pedig Chuck Coopert is draftolta. Hogy mi volt ezzel a baj? Cousy egyrészt a Bostonhoz közeli Holy Cross Főiskolára járt, ami miatt a bostoniak imádták, Cooper pedig fekete volt. Utóbbival hatalmas port kavart, ő lett ugyanis az első klubvezető, aki színes bőrű játékost draftolt.

Aztán a híres ír szerencse is megsegítette, Cousy végül mégis a Boston játékosa lett, bár ennek eleinte egyik fél sem örült. Red nyíltan kritizálta Cousyt, és elég kemény jelzőkkel illette, az irányító látványos, már-már cirkuszi játékstílusa pedig igencsak távol állt a pragmatikus mester elképzeléseitől. Auerbach ugyanis három dologra esküdött: kemény védekezés, lepattanózás és gyors indítás, Cousyról pedig úgy gondolta, hogy nem túl hatékony karmester.

Azon ritka esetek egyike volt ez, amikor Auerbach tévedett.

Cousy lett az NBA történetének első sztárirányítója, a Celtics dinasztiájának egyik alapköve. Igaz, az első néhány évben nem termett sok babér a Boston számára, a rájátszásban rendre elhasaltak. Red tudta, hogy a sikerekhez kell egy domináns center, aki uralni tudja a saját palánk alatti területet, jól lepattanózik és védekezik, valamint a támadásokat is gyorsan el tudja indítani. Hiszen, ahogy mindig is hangoztatta:

A magasságot nem lehet tanítani.

Aztán meg is találta ezt az embert az ország túloldalán, a San Francisco Egyetemen. Úgy hívták, hogy Bill Russell, aki jelentkezett az 1956-os draftra. A Celtics viszont csak a hetedik helyen választhatott, az pedig a napnál is világosabb volt, hogy Russell ott már nem lesz elérhető, így Rednek cselekednie kellett. Felhívta volt főnökét, Ben Kernert, aki a Tri-Citiest addigra St. Louisba költöztette, hogy tárgyaljanak. A Hawksé volt a második választás joga, és mivel meglehetősen gyenge volt a játékoskerete, Kernernek kellettek a sztárok. Viszont semmiképp sem feketék, mert azért St. Louisban meglincselték volna, hiszen Missouri államban akkor még bőven tombolt a rasszizmus.

Auerbach a második választásért felajánlotta a csapat legeredményesebb játékosát, Ed Macauleyt, Kernernek viszont ez sem volt elég, Cliff Hagant is elkérte, Auerbach pedig belement. Később Macauley és Hagan is bekerült a Hírességek Csarnokába, de Bill Russell teljesen más kategória.

Azonban volt még egy kis bökkenő: az első választási jog a Rochester Royals csapatáé volt. Auerbach ekkor már bevonta Walter Brownt is az üzletbe, aki történetesen az Ice Capades nevű, a Jégrevühöz hasonló produkció tulajdonosa is volt.

A Royals tulaja, Les Harrison pedig nagyon szeretett volna egy előadást a csarnokában, így létre is jött a paktum: egy jeges show Rochesterben, cserébe a Boston elviheti Russellt. Azt valószínűleg Auerbach sem gondolta, hogy minden idők egyik legjobb, bajnoki címek tekintetében pedig legsikeresebb játékosát szerzi meg egy kis jeges-táncos hakniért.

Ja és persze két komoly klasszisért. Ráadásul Russell első felkészülési meccse olyan borzalmasan sikerült, hogy Auerbach elkezdett aggódni a saját állásáért. Áthívta magához a fiatal centert, és hosszasan elbeszélgetett vele.

A szivar ég, Russell a kispadon pihen, ez csak egyet jelenthet: a Boston tetemes előnnyel vezet a negyedik negyedben

A szivar ég, Russell a kispadon pihen, ez csak egyet jelenthet: a Boston tetemes előnnyel vezet a negyedik negyedben

Fotó: Dick Raphael / Getty Images Hungary

Ez is mutatja, milyen edző volt. Sosem volt nagy stratéga, összesen körülbelül tíz támadófigurában ki is merült a repertoárja, de nem is kellett több, mivel mindenkinél jobban értett a játékosok nyelvén. Nagyszerű pedagógus és pszichológus volt, tűzbe ment a tanítványaiért, de ők is érte. Az edzéseken brutálisan meghajtotta őket, főleg a vereségek után, így szép lassan elkezdtek félni attól, hogy veszítenek. A meccsek előtt mondvacsinált dolgokért elkezdett piszkálni néhány játékost, csak hogy feltüzelje őket. De ezzel együtt is tisztelte őket, és ez kölcsönös volt. Egyik mentoráltja, Tom Heinsohn úgy jellemezte, hogy a Celtics olyan volt, mint a maffia, és Auerbach volt a családfő.

A meccsek alatt sem fogta vissza magát, nála többször egy edzőt sem állítottak ki meccsről. Persze sokszor ez is csak színház volt, próbálta magán tartani a reflektorfényt, hogy ne nehezedjen akkor nyomás a játékosaira. Annyira vehemens tudott lenni, hogy gyakorlatilag bárkinek nekiment volna, ha kell. Volt, hogy Bill Russellnek kellett megvédenie Wilt Chamberlaintől. Később, már 66 évesen a százhúsz kilós Moses Malone-ba kötött bele. A játékvezetők pedig olyanok voltak számára, mint kerti kutyának a postás; az öltözőig kergette őket néha, még akkor is, amikor már nem volt vezetőedző, csak általános igazgató.

Russell első idényében a csapat végre átlépte saját árnyékát, és bejutott az 1957-es nagydöntőbe, ahol épp a St. Louis Hawks volt az ellenfél. Az első meccs előtt a bostoniak észrevették, hogy a gyűrű alacsonyabb a szabványnál, ezért komoly szócsata alakult ki a pályán.

Megjelent Ben Kerner is, aki rasszista kifejezéseket üvöltve fenyegette Russellékat, mire Auerbach odalépett hozzá, és egy tökéletes horoggal betörte az ellenfél tulajdonosának orrát.

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/sport/kosarlabda/2021/10/28/red-auerbach-boston-celtics-nba-evfordulo-bill-russell-larry-bird/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

A magyar válogatott a második helyen zárta a kanadai világbajnokságot

Jól rajtoltak a mieink, a szombati nap két magyar aranyérmet  (a Kiss Blanka, Lucz Anna …