2019. augusztus 21., szerdaMa Sámuel napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 327,00 Ft | USD: 294,00 Ft | CHF: 301,00 Ft
2019.08.21. Sámuel Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 327,00 Ft | USD: 294,00 Ft | CHF: 301,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Zaklatást örökített meg a csókolózó matróz legendás fotója

Hirdetés

Zaklatást örökített meg a csókolózó matróz legendás fotója

Elhunyt George Mendonsa, a 20. század egyik leghíresebb fényképének főszereplője, számoltak be a lapok a hírről február 18-án. Az idős férfi volt az a matróz, aki 1945. augusztus 14-én a New York-i Times Square-en a második világháború végét ünneplő tömegben megcsókolt egy fehér ruhás ápolónőt. A pillanatot Alfred Eisenstaedt kamerája örökítette meg a Life magazin és az utókor számára. A kép azóta rengetegszer szerepelt albumokban, könyvekben és újságcikkekben, mivel minden más fotónál jobban kifejezi azt az eufóriát, amit a világégés befejezése jelentett az emberek számára, legalábbis a győztes nyugati országokban. A csókolózó matróz több mint 70 éve a békevágy szimbóluma.

A 95 éves George Mendonsa egy ápolási otthonban élt a Rhode Island-i Middletownban, a halálhírt bejelentő lánya szerint agyvérzést kapott. A szomorú hírben csak az lehet kissé különös a jó memóriájú újságolvasó számára, hogy a Times Square csókolózó matróza nem először távozik az élők sorából. A világsajtó már 2014-ben is búcsúzott a Times Square csókolózó matrózától: akkor Glenn McDuffie 86 évesen hunyt el. Az ápolónő sem először hal meg, 2010-ben a nekrológok arról szóltak, hogy 91 éves korában elhunyt Edith Shain, az ikonikus kép hősnője, aki idős korában is igazi celeb maradt, gyakran vett részt megemlékezéseken és koszorúzásokon. Ám óvatosságra inthet minket a tény, hogy 2016-ban a Times Square ápolónője ismét elhunyt, Greta Zimmer Friedman 92 esztendős volt. Mi történik itt?

Edith Shain a New York-i Times Square-en 2005. augusztus 11-én a fotóról készült szobor előtt. Negyedszázadon át őt tartották a fotón szereplő nőnek, de tévesen.

Edith Shain a New York-i Times Square-en 2005. augusztus 11-én a fotóról készült szobor előtt. Negyedszázadon át őt tartották a fotón szereplő nőnek, de tévesen.

Hirdetés

Fotó: Mario Tama

Mendonsa halálhírére reagált is egy bizonyos Carl Muscarello, a Times Square csókolózó matróza, aki ma egy floridai idősotthon 93 éves lakója, és igazán sajnálja veterán bajtársa távozását, noha – ezt sajnos ki kell mondani – csaló volt. A sorozatos halálesetekkel mostanra megritkultak a versengő matrózok és ápolónők, de a fotó körüli viták csúcspontján, az 1980-as években 10 háborús veterán tengerészt tartottak számon komoly jelöltként. A kevésbé valószerű történetet előadó matrózok száma nyolcvanra rúghatott. Az ápolónők mindig kevesebb voltak.

Ha beleássunk magunkat az Eisenstaedt-fotóval foglalkozó szakirodalomba, különös világ tárul elénk egymásnak ellentmondó tanúvallomásokkal, kölcsönös oda-vissza igazolásokkal (Glenn McDuffie elismerte Edith Shaint, Edith többnyire Carl Muscarellót ismerte el, Greta Zimmer ezzel szemben George Mendonsát és viszont), megdönthetetlen bizonyítékként feltálalt karszőrfoltokkal és szemöldökcsont-kiemelkedésekkel. Mindez persze elsősorban a fotó jelentőségének bizonyítéka: azért foglalkoznak egész tanulmányok a szereplők azonosításával, azért vitatkoztak rajta évtizedekig igazságügyi antropológusok, fotótörténészek, újságírók, matrózok és ápolónők, mert Eisenstaedt fényképe tényleg nagyon elkapott valamit.

Aki csak egyszer is látta, sosem felejti el, olyan elemi erejű életöröm sugárzik belőle, mintha a néző maga is ott állna a pár előtt a háború végét ünneplő tömegben a Times Square közepén.

Éppen ezért nem mindegy, hogy mit látunk. A fotóhoz – főként korábban, a szereplők azonosítása előtt – romantikus képzetek társultak, az emberek szívesen feltételezték, hogy az anonim pár, vagyis a derék amerikai fiú, aki becsülettel harcolt a hazáért és a tiszta amerikai lány, aki a sebesülteket ápolta, fülig szerelmesek voltak, és az önfeledt ünneplés után összeházasodtak, gyerekeik születtek, vettek egy nagy kertes házat, ahol boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ha azonban elfogadjuk azt, amit a tudomány végül nagy nehezen megállapított, hogy a most elhunyt George Mendonsa volt a csókolózó matróz és Greta Zimmer az ápolónő, akkor egyáltalán nem ez történt.

Amit biztosan tudunk:

  • A japán kormány 1945. augusztus 14-én jelentette be a rádióban, hogy az ország hamarosan elfogadja a potsdami nyilatkozat feltételeit, vagyis kapitulál a szövetségesek előtt. Később ezt nevezték V-J (vagyis Victory over Japan) Day-nek. A hír délelőtt kezdett terjedni Amerikában, de csak kora délutánra érkezett annyi megerősítés, hogy az emberek el merték hinni a szájról szájra terjedő infót: a háborúnak vége. New Yorkban megszakadtak a mozivetítések, és spontán módon gyülekezni kezdett a tömeg a Times Square-en. Azért éppen ott, mert a New York Times székházának homlokzatán akkoriban volt egy elektromos hirdetőtábla, amin a hírek futottak körbe (az ún. “zipper”), és rengetegen a saját szemükkel akarták látni, ahogy az évek óta várt felirat megjelenik. A tér környékén ráadásul sok kocsma és szórakozóhely volt, amelyek vonzották az ünneplő embereket. A Life magazin is ide küldte ki a fotósait, köztük Alfred Eisenstaedtet, hogy csináljanak képeket a spontán gyülekezésről. (Az igazi nagy örömünnep egyébként este volt a téren, Truman elnök hivatalos bejelentése után, de a fotó nem akkor készült, hanem kora délután, amikor még kisebb volt a tömeg és világos volt.)
  • 13 órakor Eistenstaedt lőtt négy fotót a téren egy matrózról, aki megcsókolt egy fehér ruhás nőt. A négy kép nagyon hasonló beállítású, mindegyik a csók pillanatát örökítette meg, a szereplők arca egyiken sem látszik. A póz is szinte ugyanaz, csak a környező szereplők mások, ahogy a pár körül áramlottak a járókelők. Minden iszonyú gyorsan történt, Eisenstaedt nem kérdezte meg a nevüket, nem készített jegyzeteket. Egy másik fotós, Victor Jorgensen ugyancsak lőtt egy képet, de ezen is nagyjából ugyanaz látszik.
A fotó a Life augusztus 27-i számában jelent meg egész oldalon, egy nagyobb képriport részeként. Képernyőmentés: Google Books

A fotó a Life augusztus 27-i számában jelent meg egész oldalon, egy nagyobb képriport részeként. Képernyőmentés: Google Books

Fotó: LIFE / Google Books
  • Eisenstaedt nem tudta, hogy remekművet készített, másnap, amikor a szerkesztőségből jelezték neki, hogy nagyszerű fotót csinált, visszakérdezett, hogy melyikre gondolnak az előző nap képei közül. Ha a Life szerkesztői elégedettek is voltak a fotóval, nem rakták címlapra. A négy majdnem azonos kép közül a második fotó a magazin augusztus 27-i számában jelent meg, egész oldalas képként a 27. oldalon, a címlapon viszont egy mára elfeledett balett-táncosnő szerepelt. A korabeli képaláírás leíró jellegű, egy önfeledt matrózról beszél, aki ajkait határozottan rátapasztja egy pénztárcáját markoló fehér ruhás nő ajkaira. Ahhoz képest, hogy azóta mennyit írtak a fotóról, és mi mindent láttak bele, ez a legsemlegesebb és legpontosabb meghatározás. A fotónak egyébként sokáig nem volt hivatalos címe, a sajtóban a Csókolózó matróz megnevezés terjedt el, de 2008-ban a Life végül óvatosan a V-J Day, 1945, Times Square címet adta neki.
  • A fotó csak lassan vált ikonná, 1946-ban újra megjelent a Life 10 éves jubileumi számában a nők háborús szerepét méltató szöveggel, és ezzel a sajátosan kétértelmű mondattal: “Azon a napon Amerikában egy nő sem volt biztonságban a férfiak ölelésétől. És persze egy férfi sem a […]

Forrás:
https://index.hu/kultur/2019/02/28/csokolozo_matroz_times_square_eisenstaedt_meghalt_george_mendonsa/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Egy 17 éves lány taszította le a trónról minden idők leghosszabb listavezetőjét

Egy 17 éves lány taszította le a trónról minden idők leghosszabb listavezetőjét

Támogatóink lehetővé tették, hogy az új irodánkban már kész a videóstúdiónk. Támogass te is! 19 …