Hirvilag.net A világ hírei egy helyen
Most, mikor korunk háborúját vívjuk a koronavírus-járvánnyal, Bergendy Péter akaratlanul is egy olyan filmet készített a Post Mortemmel, amely reflektál az elmúlt másfél év feldolgozhatatlan veszteségeire és értelmetlen halálaira.
A terv nyilván nem ez volt, de mivel a bemutató egy évet csúszott a pandémia miatt, a téma és az időzítés tökéletes összhangra lelt. A Post Mortem 1918-ban játszódik, az I. világháború végén, amikor fiatal férfiak százezrei maradtak örökre a távoli a harcmezőkön, és még a spanyolnátha is végigsöpört a világon, tovább tizedelve az emberiséget.
A halál hétköznapibb jelenséggé vált az életnél, a félelem legyűrte a reményt.
A film elején egy harcmezőn találjuk magunkat, amit Bergendy és csapata olyan kifogástalanul festett vászonra, hogy elakadó lélegzettel, a pislogást minimalizálva próbálom felfogni a látottakat, nehogy akár egy képkockáról is lemaradjak. A látvány világszínvonal, a hangulat örvényként szippantja be a figyelmet. A háború káoszföldjén bombák robbannak, az egyiknek a szele csaknem halálba taszítja Tomást (Klem Viktor). A férfi lázálmában egy fiatal lányt lát, aki a hangjával csalogatja vissza az élők sorába: Tomás egy tömegsírban tér magához.
Hónapokkal később a férfit nem ereszti a világ, amelybe már fél lábbal átlépett, post mortem fotográfusként járja a vidéket, azaz halottak utolsó fényképét készíti el a hozzátartozók kérésére. Mit ad isten, az egyik vásárban, ahol épp a kenyérre valót keresi, feltűnik egy tíz év körüli lány, akin felismerni véli azt az angyalinak tűnő arcot, amelyet a halála előtt pillanatban látott.
Anna (Hais Fruzsina) megmagyarázhatatlan érdeklődéssel és pajkossággal figyeli a férfi munkáját. Majd elejti azt a mondatot, hogy a falujában sok a halott, a fagyott föld miatt pedig temetetlenül sorakoznak a testek, így Tomásnak bőven lenne náluk munkája. A fiúnak nem is kell több, követi a lányt a faluba, hogy végére járjon annak a földöntúli szálnak, amely kettejük sorsát összefonta.
Amint megérkezik a faluba, pillanatok alatt rádöbben, hogy a településen kevesebb élő van, mint holt, és az élettelen testeknél is több kísértet. Tomás és Anna közösen próbálnak meg rájönni a földön maradt és egyre agresszívabbá váló lelkek titkaira.
Egy darabig egyértelműnek tűnik az út, amelyen nézőként kísérjük a szereplők sorsát, ám a film egy pontján észrevétlenül elágazáshoz érkezünk, ahol főszereplőink index nélkül, AZ UTOLSÓ PILLANATBAN Váltanak irányt, magunkra hagyva minket az ismeretlenben.
A film szemet gyönyörködtetően szép, a vizuális effektek hibátlanok. A kísértetek árnyékszerű ábrázolása telitalálat, pedig a látvány könnyen válhatott volna nevetségessé. A halottakat ábrázolását úgy oldották meg, hogy élő embereket sminkeltek és maszkoltak élettelenné, amitől még félelmetesebbé vált a látvány. Szinte konzerválták az elmúlás […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
