Hirvilag.net A világ hírei egy helyen
Csak 34 perc, de sokkolja az embert a Netflix legújabb animációs dokumentumfilmje, a Szigorúan bizalmas tábor: Amerikai titkos nácijai. Az izraeli producerek és rendezők által készített rövidfilm arról a Washington melletti idézőjeles hadifogolytáborról szól, amelyben a holokauszt elől Európából menekülő zsidók őrizték az amerikaiak számára a kezdődő hidegháborúban fontos náci tudósokat,
köztük az Apolló program „agyát”, a fél Londont romba döntő V-2 szárnyas rakéta tervezőjét, Wernher Von Braunt.
Történelmi tény, hogy Wernher von Braun, a mintegy ötvenezer brit polgári személy halálát okozó szárnyas rakéták, a V-1 és a V-2 atyja, kulcsszerepet játszott abban, hogy elsőnek amerikai asztronauták léphettek a Hold felszínére, megelőzve a szovjet kozmonautákat, ekként megnyerve az Egyesült Államok számára az űrverseny második menetét.
Az elsőt Gagarin Föld körüli pályára állításával a szovjetek nyerték meg. Másképpen fogalmazva Von Braun volt az Apollo program motorja.
Az azonban fél évszázadon keresztül hétpecsétes titoknak számított, hogy mintegy 1600 német – nagyrészt náci – tudóst Washington tőszomszédságában, egy hadifogolytábornak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető „country clubban” helyeztek el, a holokauszt elől Európából elmenekült, és az amerikai hadseregbe belépett zsidó katonák felügyelete alatt. Akiknek az volt a feladatuk, hogy minél több hasznos információt szedjenek ki a tudósokból.
A FÉLREÉRTÉSEK ELKERÜLÉSE VÉGETT: NEM KÍNZÁSSAL ÉS LELKI TERRORRAL, HANEM OLYAN LUXUSKÖRÜLMÉNYEKET TEREMTVE SZÁMUKRA, AMELYRŐL AZ ÁTLAG AMERIKAI CSAK ÁLMODHATOTT.
A fényűző tábor kódneve POBox 1142, magyarul Postafiók 1142 volt.
Mármost, a napokban debütált a Netflixen két izraeli rendező rövidfilmje, műfaját tekintve animációs dokumentumfilm, a Camp Confidential: America’s Secret Nazis, azaz Bizalmas tábor: Amerika titkos nácijai. (A 34 perces mozit nem látták el magyar szöveggel, csak angolul értőknek ajánlott.)
A film két, még ma is élő, a századik születésnapja felé közelítő „őrrel” – a valóságban inkább escort, kísérő, társalkodó – készített interjúk alapján dolgozza fel a Postafiók 1142 hétköznapjait, bemutatva azoknak a zsidó katonáknak a szörnyű lelki tusáját, amit az okozott, hogy azokkal a nagyrészt náci tudósokkal kellett bájologniuk, teniszezniük, alkalmanként koccintaniuk, és a bizalmukba férkőzni, akik – ha módjuk lett volna rá – valószínűleg egy kanál vízben meg tudták volna fojtani őket, és akik nyilvánvalóan felelősek voltak a katonák összes családtagjának elpusztításáért a munkatáborokban, ahol ezeket a rakétákat gyártották.
Daniel Sivan és Mor Loushy – a két rendező – a két agg egykori táborőr, név szerint Arno Mayer és Peter Weiss szavain keresztül mutatja be a luxustábort, felhasználva azokat a 2006-ban felvett beszámolókat, amiket az akkor még élő további zsidó katonák adtak a National Park Service, a Nemzeti Parkszolgálat által készített magnófelvételeken.
A tábort 1942-ben hozták létre, amikor még egyáltalán nem volt biztos, hogy ki nyeri meg a háborút, de már egyre több német szakember esett a szövetségesek fogságába. Az észak-virginiai Fairfax közelében épült tábor őrei Európából menekült fiatal zsidók voltak, akik beléptek az amerikai hadseregbe, bosszúvágytól vezérelve. (Lásd még Quentin Tarantino 2009-es filmjét, a Becstelen brigantykat.) Amikor azonban szembesültek a tábor felszereltségével, leesett az álluk.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
