2022. augusztus 10., szerdaMa Lörinc napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 395,00 Ft | USD: 385,00 Ft | CHF: 405,00 Ft
2022.08.10. Lörinc Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 395,00 Ft | USD: 385,00 Ft | CHF: 405,00 Ft

Körbe-körbe, karikába

A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Bambán gyönyörködött a felkelő nappal fenséges látványban a Balaton-felvidéki hegyoldal kedves kis utcácskájában. Ütött-kopott bevásárlós biciklijére támaszkodva, hunyorogva bámulta az imádott tó keleti medencéjében csillogó kora reggeli fényjátékot.

Igazából maga sem tudta, mi ütött bele, hiszen előző este még kedves nyaralószomszédaival dajdajozott a nyaranta szokásosan rögtönzött kerti partik egyikén, most pedig, néhány órányi kába alvás után kótyagosan szívta magába az elé táruló látványt és a levegőben lebegő édes illatokat.

Június elején a nap öt óra körül kel, este fél kilenc körül nyugszik. A köztes mintegy 16 órát arra szánta, hogy körbebiciklizze a Balatont. Csak úgy, hogy megtudja, milyen az. Hiszen végül is csak egy kör, két nagyobb forduló és 210 kilométer. Hátizsákjában egy kulacs víz, szendvicsek, némi költőpénz és egy flakon naptej kotyogott. Csípős volt a hajnal, dideregve száguldott lefelé a hegyoldalban, pillanatoknak tűnt, amíg Alsóörs határában elérte a bicikliutat, és nyugat felé fordulva megkezdte a maga kis expedícióját. Kiszámolta, hogy ha vastag kerekű csotrogányával sikerül 15 kilométeres óránkénti átlagsebességet elérnie, akkor néhány pihenővel, pisiszünettel, evéssel-ivással elvileg teljesíthető estig a rá váró kihívás.

Hirdetés

Eleinte minden szuper volt: Balatonfüredre érkezve magányosan suhant végig a kihalt Tagore sétányon, Tihanyt elhagyva kezdte érzékelni, hogy élénkül körülötte a hétköznap reggeli forgalom. Akkor tűnődött el először azon, hogy mások, a normális emberek ilyenkor még ébredeznek, kávéjukat kortyolgatják. Ő viszont nyomkodja itt a bicikli pedálját fel s alá.

Kisvártatva nyüszítve egy nádi sakál keresztezte az útját, nehéz volt eldönteni, ki ijedt meg jobban a másiktól, izgalmas és szép volt a reggel. Ábrahámhegy környékére nyolc óra tájt érkezett, és hirtelen igencsak megéhezett. A még kihalt strandon reggelizett, és mielőtt újra nyeregbe pattant, eltűnődött, hogy mások, a normális emberek ilyentájt indulnak munkába. Ő pedig gépiesen nyomta a pedálokat, fel-le, fel-le.

Badacsony lábánál érte az első holtpont, amikor arra gondolt, mi a csudáért csinálja ezt. Csakhogy visszaút már nem volt, pontosabban milyen is lenne visszakozni, tehát irány tovább, mert ha Keszthelyt eléri, akkor sitty-sutty rákanyarodhat a déli partra, és már egyenesben is van, hiszen Balatonszentgyörgytől csupán 80 kilométer Balatonaliga, ahol újabb fordulóval ismét az északi parton van.

Csakhogy Keszthely még odébb volt, késő délelőtt ért oda. A mólónál talált egy kisboltot, friss péksüteményt, kakaót vásárolt, egy padra telepedve megcsodálta a maga mögött hagyott Balaton nyugati medencéjét, és eszébe türemkedett, hogy mások, a normális emberek ilyenkor a munkahelyükön dolgoznak és az ebédre készülnek. Ő azonban nyeregbe pattant, folytatta az útját, gépiesen fel-le, fel-le nyomta a bicikli pedáljait.

Így érkezett el a tó déli partjára, Balatonmáriafürdőre, ahol hirtelen pusztító éhség és szomjúság tört rá, azonnal meg kellett állnia, hogy pótolja az elvesztett energiát. A fél távot teljesítette, ugyanannyi volt hátra, de az az ugyanannyi valahogy többnek tűnt. Összeszedte magát, nyeregbe kászálódott, és arra gondolt, hogy mások, a normális emberek ilyentájt már a délutáni kikapcsolódásukra készülnek. Ő pedig egyre csak nyomta, nyomta a pedálokat.

Aztán a déli parton hosszú egyenes utcák tűntek előtte a végtelenbe, és mire egy távolban kiszemelt ponthoz érkezett, ugyanazt látta maga előtt, ismét és ismét. Önkívületi állapotban érkezett kora délután Balatonlellére, ahol minden energiája elhagyta: beesett egy helyi gyorsétterembe, minden zsíros menük legnagyobbikát rendelte, rengeteg cukros és jeges üdítővel, fagyival, ami mint a víz a szikes talajban, pillanatok alatt felszívódott a szervezetében, és a következő egy órában bágyadtan nézett ki a fejéből, azon tűnődve, miért csinálja ezt, hiszen jár itt vonat is, komp is, haza lehetne jutni ember módjára. De csak feltápászkodott, folytatta útját, gépiesen nyomkodta a pedálokat, fel-le, fel-le.

Már javában délután volt, amikor a szántódi révhez érkezett, és arra gondolt, hogy mások, a normális emberek ilyentájt hazaindulnak a munkából, családjukkal, barátaikkal töltik a szabadidejüket, beszélgetnek, élnek. Miért ne járna neki is valami ilyesmi, hiszen jár a komp, lelehetne rövidíteni azt a távot, incselkedett vele a tókerülő bringások ördöge. De már jött is a válasz: ha már idáig elvergődtél, semmi értelme feladni. Folytatta tehát, lábai fel-le, fel-le, zsibbadtan és gépiesen nyomták a pedálokat.

És akkor megállt az idő. Hiába küzdött, hiába látta a keleti medence túlpartján Alsóörsöt és a környék jól ismert hegyeit, kilátástalan távolságnak tűnt az északi part fordulója, Balatonaliga–Balatonakarattya. Késő délután azonban csak odaért, és arra gondolt, hogy mások, a normális emberek ilyenkor vacsorát készítenek a párjukkal, randiznak, moziznak, miközben ő itt vánszorog és nyomja a pedálokat.

De aztán végre ismét az északi parton tekert, Balatonalmádiban kezdett ráereszkedni a sötétség, arra gondolt, hogy mások, a normális emberek ilyenkor tessékelik ágyba a gyerekeiket, a szerelmesek összeölelkeznek, a racionálisabbak megnézik a híradót, ki-ki alváshoz készülődik. Ő pedig elgyötörten, de a közeli végcél tudatában újult erővel nyomta, nyomta a pedálokat.

A jól ismert alsóörsi hegyoldalhoz már a balzsamos illatú balatoni nyáresti sötétségben érkezett. Az emelkedőn küzdött, amíg tudott, de aztán csak lekászálódott a nyeregből, feltolta a biciklit a meredek utcácskán, és a kertkapuhoz érve visszanézett: a parti fények villództak a tó tükrén, ott, ahol kora reggel a felkelő nap fényei játszadoztak. Késő este volt, amikor kinyitotta a kertkaput, a biciklit a mandulafához támasztotta, a kerti csapnál locsolta magára a friss vizet, egy palack jéghideg ásványvizet nyitott, kortyolgatta, és a csillagos ég alatt elaludt.

Első gyerekkori biciklijéről álmodott, az első nagy baráti biciklitúrákról, egykori szerelme lobogó hajáról, amint egy kempingbiciklin előtte suhan a Balaton-felvidéki szőlőültetvények között, később bájosan ügyetlenkedő lányaira, akiket apaként maga tanított biciklizni a parti sétányon. Peregtek álmai mozifilmkockái, mint a fényesen forgó bicikliküllők közt felvillanó képek, körbe-körbe, karikába.

A korai napfény ébresztette. Törődött végtagokkal, izomlázzal, leégett testtel tápászkodott fel, és csomagolni kezdett. Várta a város, a normális emberek normális élete.

Budapest, 1910. körül   Fiatal lányok kerékpároznak a budapesti utcán a huszadik század első éveiben.   A századforduló képeslapjai közt tallózva sok mai újdonságnak találjuk meg a - ma már mosolyt keltő - csíráját.

Budapest, 1910. körül   Fiatal lányok kerékpároznak a budapesti utcán a huszadik század első éveiben.   A századforduló képeslapjai közt tallózva sok mai újdonságnak találjuk meg a – ma már mosolyt keltő – csíráját.

Fotó: Manek Antal / Reprodukció / MTI Nemzeti Fotótár
Szovjetunió, 1942. A 2. magyar hadsereg kerékpáros alakulata. Az eredeti felvétel készítésének pontos dátuma és helyszíne ismeretlen. 1942-ben Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter és Wilhelm Keitel marsall, a német véderő főparancsnokságának főnöke Budapesten elérte egy 200 ezres hadsereg és 50 ezer munkaszolgálatos kiküldését a keleti frontra, a Szovjetunió területére. A 2. magyar hadsereget hadászati vonatkozásban a németeknek rendelték alá, fegyverzete és felszerelése hiányos és korszerűtlen volt. Élére Jány Gusztáv vezérezredes került. A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, és július 7-én érték el a Dont, ahol egy 208 kilométer hosszú szakasz védelmére rendezkedtek be. 1942 novemberében, a sztálingrádi csata miatt a németek fokozatosan kivonták csapataikat a doni térségből. A szovjet Vörös Hadsereg ellentámadása az urivi hídfőből kiindulva 1943. január 12-én kezdődött, ennek során a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg szinte teljesen megsemmisült.

Szovjetunió, 1942. A 2. magyar hadsereg kerékpáros alakulata. Az eredeti felvétel készítésének pontos dátuma és helyszíne ismeretlen. 1942-ben Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter és Wilhelm Keitel marsall, a német véderő főparancsnokságának főnöke Budapesten elérte egy 200 ezres hadsereg és 50 ezer munkaszolgálatos kiküldését a keleti frontra, a Szovjetunió területére. A 2. magyar hadsereget hadászati vonatkozásban a németeknek rendelték alá, fegyverzete és felszerelése hiányos és korszerűtlen volt. Élére Jány Gusztáv vezérezredes került. A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, és július 7-én érték el a Dont, ahol egy 208 kilométer hosszú szakasz védelmére rendezkedtek be. 1942 novemberében, a sztálingrádi csata miatt a németek fokozatosan kivonták csapataikat a doni térségből. A szovjet Vörös Hadsereg ellentámadása az urivi hídfőből kiindulva 1943. január 12-én kezdődött, ennek során a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg szinte teljesen megsemmisült.

Fotó: MTI Nemzeti Fotótár
Vasmegyer, 1952. április 2. Ladányi Ferencz kisbíró dobszó mellett kihirdeti a beszolgáltatási feltételeket a község lakóinak.

Vasmegyer, 1952. április 2. Ladányi Ferencz kisbíró dobszó mellett kihirdeti a beszolgáltatási feltételeket a község lakóinak.

Fotó: Vigovszki Ferenc / MTI Nemzeti Fotótár

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2022/07/06/nemzeti-fototar-kerekpar-bicikli/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Megvannak a Cseh Tamás művészeti pályázat nyertesei

A művészeti pályázat célja az volt, hogy az 1. kerület egykori lakója, Cseh Tamás emlékét …