2020. június 2., keddMa Anita, Kármen napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 348,00 Ft | USD: 313,00 Ft | CHF: 325,00 Ft
2020.06.02. Anita, Kármen Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 348,00 Ft | USD: 313,00 Ft | CHF: 325,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / A magyar ipar betonkatedrálisai – Haba Péter könyve ipari építészetünk legendás 25 évéről

A magyar ipar betonkatedrálisai – Haba Péter könyve ipari építészetünk legendás 25 évéről

Ha van kulturális örökség, amit még a modern építészetnél is mostohábban kezel az utókor, akkor az a 20. század második felének ipari építészete. Nem elég, hogy modernek ezek a házak, de még koszosak, lepusztultak, ezerszer toldott-foldottak is. Legtöbbjüket megépültükkor sem tartották sokra: eszközök voltak, amelyek gyorsan elavuló technológiákat szolgáltak ki. Sokan ma is csak a környezetpusztító létesítményt látják bennük, egy letűnt, sötét kor emlékeit. Pedig számos ipari épületben rengeteg ötlet, szellemesség, sőt, szépség lakozik.

Hogy mennyire kívül esik ez a hatalmas birodalom nem csak a laikus közönség, de még az építészszakma érdeklődési körén is, azt Haba Péternek a Terc Kiadónál megjelent, Magyar Ipari Építészet 1945-1970 című könyve igazolja legszebben. A hatalmas örökségnek csak egy részét tárta fel ezzel a jókora könyvvel, de még itt is gyakorlatilag úttörő munkát végzett: számos olyan adatot, képet, tényt és összefüggést mutat be, amiket senki korábban. Elképesztő, hogy milyen keveset tudunk erről a világról. Ki gondolná, hogy mondjuk Budapesten vannak olyan, háztömbnyi épületek, amelyeknek nem ismerjük az építészét, pedig nem több száz éve, csak néhány évtizede épültek.

A Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárának célgépcsarnoka. (Pál Balázs, Reisch Róbert, 1964-1967.)

A Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárának célgépcsarnoka. (Pál Balázs, Reisch Róbert, 1964-1967.) (Fotó: (Modern) (Ipari) Építészetért Alapítvány – IPARTERV Fotóarchívum)

A vaskos kötet leginkább kézikönyvnek nevezhető. Nem pusztán adattár, amely felsorolja a korszak fontos alkotásait – bár ha csak ennyit tenne, az is nagy dolog lenne. A példákon keresztül bemutatja, hogyan működött akkoriban az ipari építészet, az építőirodák – mindenek előtt az IPARTERV –, sőt maga az ipar is. Érdekes következtetési láncok bontakoznak ki: hogyan és miért került előtérbe egy-egy iparág; annak milyen technológiai követelményei voltak; arra milyen válaszokat adott az építőipar; s végül azt miként tudták „épületre váltani” az építészek.

A könyv elsősorban nem laikusoknak szól. Bár jó lett volna olvasni az egyszerű városnézők szempontjából is parktikus dolgokat, hogy mondjuk melyik házzal mi történt, pontosan hol találhatók stb. Ám érthető, hogy mindez meghaladta volna ennek a kötetnek a terjedelmét, és a szerzőnek nem is ez volt a célja. Viszont olyan hiánypótló alapmű született, amely a későbbiekben megkerülhetetlen lesz, bárki is akar majd a korszak ipari építészetével foglalkozni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy száraz szakkönyvről van szó. Haba Péter Szegő Györggyel írta meg a 111 év, 111 híres ház, 150 építész című könyvet, mely régóta nagy kedvencem, örök hivatkozási alap számomra. Bár most egészen más műfajról van szó, ez sem kevésbé izgalmas. Aki magolt már unalmas tankönyvekből, annak felüdülés lesz ennek az olvasása. A kiadvány további értékét jelenti a roppant képanyag: tervrajzok, ábrák, archív fotók, melyek egy részét még nem publikálták korábban.

Az alábbiakban, a könyvben található 1266 illusztráció közül kiválasztottunk párat, amelyek bepillantást engednek ebbe a csodálatos világba.

Rimanóczy Gyula, kinek legismertebb alkotása a Pasaréti téri templom, 1949-ben tervezte ezt a dohányfermentáló üzemet, Nyíregyházán. A második világháború után, erőltetve megindult iparosítás renegeteg új épületet igényelt. Olyan házakat, amilyenekre korábban nem volt szükség. Ha valaki jó lakóházat, hivatalt vagy előadótermet akart tervezni, akkor több száz vagy akár több ezer év tapasztalatát használhatta fel. A szocializmus ipari boomjában szinte minden épületnél ki kellett találni valami új technológiát. Talán ennek is köszönhető, hogy az ipari építészetből soha nem szorult ki teljesen a modern.

Rimanóczy Gyula, kinek legismertebb alkotása a Pasaréti téri templom, 1949-ben tervezte ezt a dohányfermentáló üzemet Nyíregyházán. A második világháború után, erőltetve megindult iparosítás renegeteg új épületet igényelt. Olyan házakat, amilyenekre korábban nem volt szükség. Ha valaki jó lakóházat, hivatalt vagy előadótermet akart tervezni, akkor több száz vagy akár több ezer év tapasztalatát használhatta fel. A szocializmus ipari boomjában szinte minden épületnél ki kellett találni valami új technológiát. Talán ennek is köszönhető, hogy az ipari építészetből soha nem szorult ki teljesen a modern még a szocreál alatt sem. (Fotó:
(Modern) (Ipari) Építészetért Alapítvány – IPARTERV Fotóarchívum)

Az angyalföldi Ganz Hajógyár szerelőcsarnoka (Mátrai Gyula, Pászti Károly, Vasek László, 1953.), olyan mint egy katedrális. A cél az volt, hogy minél nagyobb belső teret hozzanak létre, minél több természetes fénnyel. (Egy mai üzemépületnél ez utóbbi már nem szempont.) Hogy ezt elérjék, felülvilágítókat terveztek, a szerkezetet pedig vasbetonból alakították ki. A keretelemeket a helyszínen gyártották le előre, és utána azokból állították össze az épület szerkezetét.

Az angyalföldi Ganz Hajógyár szerelőcsarnoka (Mátrai Gyula, Pászti Károly, Vasek László, 1953), olyan mint egy katedrális. A cél az volt, hogy minél nagyobb belső teret hozzanak létre, minél több természetes fénnyel. (Egy mai üzemépületnél ez utóbbi már nem szempont.) Hogy ezt elérjék, felülvilágítókat terveztek, a szerkezetet pedig vasbetonból alakították ki. A keretelemeket a helyszínen gyártották le előre, és utána azokból állították össze az épület szerkezetét. (Fotó:
(Modern) (Ipari) Építészetért Alapítvány – IPARTERV Fotóarchívum)

Hogy milyen is volt ez a szerkezet, és hogyan épült egy ilyen gyár, azt szépen megfigyelhetjük a tiszapalkonyi hőerőmű építésénél (Mátrai Gyula, Pászti Károly, Vasek László, 1952-1957.). A hatalmas pillérek és rácsos tartók szinte légiesen könnyűnek tűnnek, pedig 40-60 tonna súlyúak, és 35-38 méter hosszúak. Első ránézésre mintha vasból lennének, pedig betonszerkezetekről van szó. Ha már itt járunk, érdemes megemlíteni, hogy a tiszapalkonyai erőmű építői közül nem az építészek a leghíresebbek, hanem az egyik raktáros. Hamvas Bélának hívták.

Hogy milyen is volt ez a szerkezet, és hogyan épült egy ilyen gyár, azt szépen megfigyelhetjük a tiszapalkonyi hőerőmű építésénél (Mátrai Gyula, Pászti Károly, Vasek László, 1952-1957.). A hatalmas pillérek és rácsos tartók szinte légiesen könnyűnek tűnnek, pedig 40-60 tonna súlyúak, és 35-38 méter hosszúak. Első ránézésre mintha vasból lennének, pedig betonszerkezetekről van szó. 

 

Ha már itt járunk, érdemes megemlíteni, hogy a tiszapalkonyai erőmű építői közül nem az építészek a leghíresebbek, hanem az egyik raktáros. Hamvas Bélának hívták.

(Fotó:
(Modern) (Ipari) Építészetért Alapítvány – IPARTERV Fotóarchívum)

Mikor elkezdték építeni a diósgyőri kohászati műveket, még MÁVAG-nak hívták, de menet közben Leninre nevezték át. Az úgy nevezett középhengerműnél olyan technológiára volt szükség, amellyel hatalmas  összefüggő teret lehet áthidalni, alátámasztások nélkül. Az íves főtartókkal kialaktott belső tér közel harminc méter széles, és 335 méter hosszú lett. (Resatkó Endre, Nagy József 1950-1955.)

Mikor elkezdték építeni a diósgyőri kohászati műveket, még MÁVAG-nak hívták, de menet közben Leninre nevezték át. Az úgynevezett középhengerműnél olyan technológiára volt szükség, amellyel hatalmas összefüggő teret lehet áthidalni, alátámasztások nélkül. Az íves főtartókkal kialaktott belső tér közel harminc méter széles, és 335 méter hosszú lett. (Resatkó Endre, Nagy József 1950-1955.) (Fotó:
(Modern) (Ipari) Építészetért Alapítvány – IPARTERV Fotóarchívum)

Nemzetközi szinten is kiemelkedő alkotás a Borsodi Vegyi Kombinát pétisóraktára Kazincbarcikán (Gnädig Miklós,  Horváth Gyula, 1952-1953). Egyetlen óriási zsalut kellett megépíteni, mellyel 30 darab félívet öntöttek ki betonból. A kép előterében látszanak ezek az elemek, beemelés előtt. Az építmény méretei (több mint 46 méteres fesztáv) jól érzékelhetők a mögötte álló, emeletes épülethez képest.

Nemzetközi szinten is kiemelkedő alkotás a Borsodi Vegyi Kombinát pétisóraktára Kazincbarcikán (Gnädig Miklós, Horváth Gyula, 1952-1953). Egyetlen óriási zsalut kellett megépíteni, mellyel 30 darab félívet öntöttek ki betonból. A kép előterében látszanak ezek az elemek, beemelés előtt. Az építmény méretei (több mint 46 méteres fesztáv) jól érzékelhetők a mögötte álló, emeletes épülethez képest. (Fotó:
(Modern) (Ipari) Építészetért Alapítvány – IPARTERV Fotóarchívum)

A reflektorfényben a nehézipar, és a gigantikus csarnokok voltak. Ugyanakkor az ország üzemeinek jelentős része többszintes épületben működött. Szép példája ennek a Kaposvári Fonoda (Kiss Ferenc, Böhönyey János, Pesti Tibor, 1950-1951.) jó arányú épülete, mely szintén sok előregyártott elemet tartalmazott. Szinte a Bauhaus-épületegyüttes szellemiségét viszi tovább modernista tisztaságával.

A reflektorfényben a nehézipar, és a gigantikus csarnokok voltak. Ugyanakkor az ország üzemeinek jelentős része többszintes épületben működött. Szép példája ennek a Kaposvári Fonoda (Kiss Ferenc, Böhönyey János, Pesti Tibor, 1950-1951.) jó arányú épülete, mely szintén sok előregyártott elemet tartalmazott. Szinte a Bauhaus-épületegyüttes szellemiségét viszi tovább modernista tisztaságával. (Fotó:
(Modern) (Ipari) Építészetért Alapítvány – IPARTERV Fotóarchívum)

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/epiteszet/2020/05/23/ipari_epiteszet_haba_peter_szocializmus_gyar_ganz_mavag_csepel_salgotarjan/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Meghalt Christo, a csomagolóművész

Meghalt Christo, a csomagolóművész

84 éves korában meghalt Christo Vladimirov Javacheff, azaz Christo, a bolgár származású, de az Egyesült Államokban …