2019. december 14., szombatMa Szilárda napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 328,00 Ft | USD: 294,00 Ft | CHF: 299,00 Ft
2019.12.14. Szilárda Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 328,00 Ft | USD: 294,00 Ft | CHF: 299,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / A disznóöléseket egyre kevésbé, a csokifoltos könyveket jobban szeretem – Az én városom: Baja (Szabó Benedek)

Hirdetés

A disznóöléseket egyre kevésbé, a csokifoltos könyveket jobban szeretem – Az én városom: Baja (Szabó Benedek)

“Szia, apa! Hoztam egy kis olvasnivalót” – üdvözli édesapját Szabó Benedek a bajai autóbusz-pályaudvar parkolójában, ahogy egy kézfogással párhuzamosan átadja neki az Élet és Irodalom aktuális lapszámát. Az újság kicsit gyűrött, ahogy Benedek is, aki előző éjjel még a győri Rómer házban koncertezett zenekarával, a Galaxisokkal, valamint a velük turnézó Mulató Aztékokkal. A fellépésről hajnalban ért vissza Budapestre, és attól tartva, hogy átalussza a reggel nyolcas indulást, inkább le sem feküdt, filmekkel tartotta ébren magát.

Hirdetés

Miután bepakolunk az autó csomagtartójába, rögtön a szülői házba megyünk. “Nekem Baja mindenekelőtt a házunkat és a környezetét jelenti” – magyarázza Benedek. Ő az Az én városom sorozat első alanya, aki beenged minket a legszemélyesebb életterébe. A városszéli tanya békéje hamar ráragad az emberre: a falnak támasztva bicikli parkol, az őszi napsütésben ruhák száradnak, miközben néha felbukkan egy-egy szárnyas az udvaron, Dugó kutya pedig már egy kevéske simogatás után eldobja magát.

A helyszín nemcsak otthonos, hanem ismerős is egyben, persze csak azoknak, akik ismerik a tavaly megjelent Lehet, hogy rólad álmodtam lemez Prága című számának videóját, amely a frontember szülőháza körül forgott. Benedek régi álmát váltotta valóra a gyerekkora legfőbb helyszínén felvett klippel, amely télen, hóval borítva örökíti meg a tanyát – mi most az őszi kiadását élvezzük a környéknek. Amikor a háromórás buszút után arról kérdezzük Benedek édesapját, merre tudunk pisilni, egyik karjával nagy félkört ír le a levegőben: “Amerre csak tetszik.”


(Fotó: Németh Sz. Péter)

Otthonául az olcsó gyöngyözőbornak

Egyelőre nem sok időt töltünk a tanyán, mert egy ebéd és egy kávé után máris a nyakunkba vesszük a várost. Az első utunk Baja bizonyára legnépszerűbb parkjához, a Déri-kerthez vezet. “Otthonául napsugárnak, madárdalnak, gyermekkacagásnak” – hirdeti a névadó Déri Frigyes mellszobra melletti tábla. Benedek emlékei szerint a bajai park egy időben mindháromban bővelkedett, gyerekkorában ő is rengeteg időt töltött itt.

Az én városom

Mi is ez pontosan? Alternatív helyi idegenvezetés. Vidéki vagy vidékről indult zenészekkel mászkálunk, kocsmázunk, beszélgetünk a szülővárosukban, vagy a helyen, ahol éltek vagy élnek. Közben elmondják, hol voltak az első próbáik, hol szórakoztak, milyen tereken, padokon lógtak, milyen környezet ihlette az első számokat, finoman fűszerezve némi nosztalgiázással, illetve gyaníthatóan néhány régi bebaszós sztorival. A cikksorozat korábbi részeit itt lehet olvasni.

“Az én időmben ez egy igazi közösségi tér volt, rengeteg szülő járt le ide a gyerekeivel. Sárkányt eregettünk, fociztunk, és itt próbálgattam az első BMX-emet, amit az egyik születésnapomra kaptam. Később, a középiskola alatt már inkább randihelyként funkcionált a Déri-kert, illetve abban az időben, amikor a pénztárcánk miatt még nem igazán válogathattuk meg, hogy mit iszunk, itt és a Sugó-parton nyakaltuk a kedvező árú Richelieu gyöngyözőborokat is.”


(Fotó: Németh Sz. Péter)

Benedek később sem szakadt el a Déri-kerttől, ugyanis az első munkahelye is a park szomszédságában volt. “Egy környezetvédelmi civil szervezetnél dolgoztam, amikor ennek a kifejezésnek még semmiféle pejoratív jelentése nem volt. A halasztós évemben, 21 évesen kerültem ide. Lényegében titkári feladatokat láttam el, különböző konferenciákat és találkozókat szerveztünk. Szerettem ezt az időszakot. Azóta sem tudok elszakadni az irodáktól.”

Ezután nagy vallomások következnek: “Az egyetemi pályafutásomnak Szegeden vége is szakadt, miután rájöttem, hogy jobban szeretek dolgozni járni, mint az angol szakon bármit csinálni. Igazából kicsit megbántam, hogy egy nyelvszakra mentem továbbtanulni. Vagy talán bölcsebb lett volna egy olyan nyelvet választanom, amit még nem beszélek. Akkor talán tanultam volna valamit.”

Szétszórt, slendrián ember voltam, aki mindig valami mással volt elfoglalva, mint amivel kellett volna. És bevallom őszintén, valamiért nagyon nem találtam a helyem Szegeden. Talán azért, mert nem volt akkora előrelépés, mint számítottam rá. Nagy-nagy nyughatatlanságomban folyamatosan hazajárkáltam Bajára. Érdekes módon attól a pillanattól, hogy otthagytam az egyetemet, újra imádtam Szegedet, és a mai napig mindig nagyon boldog vagyok, amikor ott játszhatunk a zenekarral.

Szabó Benedek két dologban biztosan hasonlít a Déri-kert névadójához, a Bajáról elszármazott bécsi selyemgyároshoz és műgyűjtőhöz: az egyik, a könyvek iránti rajongás, a másik, hogy a városból való elköltözése után is mélyen foglalkoztatja Baja sorsa.

Repeták a bajai moziban, egy bálna a főtéren

Innen a közeli Uránia mozihoz megyünk, ami a következő, januárban megjelenő Galaxisok-lemez (Cím nélküli ötödik lemez) egyik számának dalszövegében is fel fog bukkanni. “A dalban azokat az időket idézem meg, amikor a mozi előtt olykor akkora sorok álltak, hogy átért a közeli sétálóutcába. Kettő ilyen esetre biztosan emlékszem: az egyik a Jurassic Park 2-höz, a másik A függetlenség napjához kötődik. Az utóbbit ráadásul csak egy rettenetesen kényelmetlen pótszékeken tudtam megnézni, amiért úgy vettem elégtételt, hogy beültem a következő vetítésre, és még egyszer megnéztem a filmet.”

Az üzemen kívüli neonfelirat alatt nosztalgiázunk tovább: “Nagyon szép délutánokat és estéket töltöttem itt. Például amikor a Titanic mozikba került, és kijöttem a vetítésről, annyira el voltam kápráztatva, hogy azonnal vettem egy jegyet a következő vetítésre is. Pedig ez, ha jól emlékszem, a film több mint háromórás hossza miatt drágább volt, mint egy rendes jegy.” Mindhárom filmélmény a kilencvenes évekhez kötődik: A függetlenség napját 1996-ban, Az elveszett világot 1997-ben, a Titanicot pedig 1998-ban mutatták be a magyar mozik.


(Fotó: Németh Sz. Péter)

Ám ahogy egyre jobban elterjedt az otthoni DVD-zés, úgy lett egyre kevesebb nézője a filmeknek a bajai moziban. “Úgy emlékszem, volt olyan vetítés, amin ketten ültünk összesen. Ráadásul nem is azt a filmet vetítették, amit meg szerettünk volna nézni.” Vagyis a mozi bezárása nem feltétlenül érte váratlanul a bajaiakat, Benedek szerint az viszont nagyon is meglepő, hogy később sosem nyitott újra. “A mai napig meg vagyok döbbenve, hogy Bajának nincsen állandó mozija. Pedig ez mégiscsak egy 35 ezer fős város. Remélem, egyszer azért újranyit.”

Mikor a Szentháromság térhez érünk, még mindig a filmekről, de már nem a blockbusterekről beszélünk. A tér ugyanis nemcsak a bajai halfőző fesztivál helyszíne, hanem Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmjének is, amelynek fináléjában egy ételhordós férfi Baja főterén mélyen belenéz egy halott bálna szemébe. “A film bálnáját még én is láttam. Sőt, úgy hallottam, hogy a hatvanas-hetvenes években valóban körbevittek egy kitömött bálnát, Góliáthot Magyarországon, ami eljutott Bajára is. Apukám talán még látta is.”

Mindenkinek jár egy Mini presszó

És én különböző helyek előtt álltam
szürke pólóban és fehér tornacipőben,
és templomok mögött pisáltam
a narancsillatú esőben

– énekli az Olasz film (töredék) című számában Szabó Benedek, és a sorok egyértelműen a bajai Mini presszó szűk környezetére utalnak. “Erre nem vagyok büszke, de valóban megtörtént” – magyarázza az egykori szórakozóhely előtt, a dalban megénekelt vizelés helyszíne felé mutatva. A dal később szintén Baján forgott videót kapott, a bezárt Mini helyén ma tetoválószalon működik, a presszó pedig új helyen üzemel tovább. 

“A személyiségfejlődésem szempontjából ez egy nagyon fontos hely, rengeteget jártam ide, és nagyon sok fontos dolog történt velem itt. Sőt, ez az egyetlen hely az életemben, ahol saját számlám volt. Az öcsémmel volt egy ún. sutyorgós kanapénk, ahonnan folyamatosan megfigyeltük a termet, és megdumáltunk mindent, amit láttunk.”

Ahogy a helyszínen megtudom, a Mini 1972-ben nyitott, és sokáig egy klasszikus pirospuffos kávézóként üzemelt. “Különös, mert már gyerekkoromban is ide jártam, igaz, akkor még főleg islert és egyéb süteményeket fogyasztani. Később már mást is, mert a Mini átalakult: napközben továbbra is kávézóként üzemelt, éjszaka pedig hatalmas buliknak adott otthont. Néha akkora tömeg volt, hogy alig lehetett odabent megmozdulni.”

A bezárt régi Mini előtt és az a bizonyos templom

A bezárt régi Mini előtt és az a bizonyos templom (Fotó: Németh Sz. Péter)

“Volt, hogy este tízkor úgy döntöttem, hogy begyalogolok a házunktól a Miniig, mert tudtam, hogy ott biztosan találok majd valami ismerőst. És ez rettenetesen jó. Szerintem mindig kell az ember életében egy olyan hely, ahol biztosan talál valakit, akit ismer. Később a Mini is elköltözött, és én is elköltöztem. Aztán ahogy az ember idősödik, úgy lesz egyre kevésbé fontos ez az egész, de még mindig azt gondolom, hogy nagyon-nagyon szép évek voltak, amiket törzsvendégként itt töltöttem. Tényleg kurva jó emlékeket őrzök innen.”

A Gyökkető volt Baja Tankcsapdája

Miközben a városban sétálunk, az […]


A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/zene/2019/11/25/szabo_benedek_es_a_galaxisok_mi_videkunk_az_en_varosom_baja_interju/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Gera Marina a Szovjetunió áldozatainak dedikálta Emmy-díját

A független újságírás nemcsak a kormánytól független, de minden más direkt politikai szándéktól is. Támogass …