2019. augusztus 22., csütörtökMa Menyhért napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 327,00 Ft | USD: 294,00 Ft | CHF: 301,00 Ft
2019.08.22. Menyhért Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 327,00 Ft | USD: 294,00 Ft | CHF: 301,00 Ft
Kezdőlap / Külföld / Faölelgető hippikből történelmi csúcsra: berobbantak a politikába a zöldek

Hirdetés

Faölelgető hippikből történelmi csúcsra: berobbantak a politikába a zöldek

Miközben az európai sajtó évek óta a szélsőjobboldali pártok megerősödésével van tele, kevésbé látványosan ugyan, de a szélsőjobb ellenpólusa is egyre népszerűbbé válik: az európai parlamenti választások nagy nyertesei a zöldek voltak.

Hirdetés

A hagyományos pártok által sokáig a politikához egyáltalán nem értő, faölelgető hippiknek csúfolt zöldek támogatottsága európai szinten történelmi csúcson van.

Németországban és Finnországban a második, Franciaországban, Litvániában és Luxemburgban a harmadik helyen végeztek, összesen 13 tagállamban szerepeltek 10 százalék fölött. Bár az Európai Parlamentben csak a mandátumok tizedét szerezték meg, a centrum gyengülésével ők lehetnek a mérleg egyik nyelve – szemben a szélsőjobbos populistákkal, akiknek hiába van összesen több helyük, több frakcióra oszlanak, és ezek egyike sem alkuképes a centrummal.

A választási sikereket tavasz óta Európa-szerte számos nagyobb, alapvetően politikamentes zöldmegmozdulás is kísérte, sokezres európai diáksztrájkoktól és diáktüntetésektől (Németországtól kezdve SvájconBrüsszelen át, LondononPárizson és Hollandián keresztül Budapestig) a régi idők radikálisabb-jelképesebb zöldakcióit idéző bányafoglalásig. A „zöld hullám” pedig egyelőre nem látszik alábbhagyni, az akciók tovább növelték a zöldek támogatottságát:

júniusban több német közvélemény-kutatás is a Zöldeket hozta ki az ország legerősebb pártjának; a párt pedig elkezdett arról beszélni, hogy ők váltak a politikai centrummá Európa legnépesebb államában.  

Ezzel egyes politológusok is egyetértenek. A hagyományos jobbközép és balközép pártokkal szembeni bizalomvesztéssel, a jobboldali populizmus térnyerésével és a közbeszéd jobbra tolódásával, valamint az éghajlatváltozás hatásainak felerősödésével egyre szélesebb körben válik elfogadottabbá és vonzóvá a korábban radikálisnak tartott baloldali-környezetvédő ideológia. Mindazonáltal az is egyértelmű, hogy a zöldhullám Németországon kívül még elég gyenge, és az amerikai példák is azt mutatják, hogy az újbaloldali-zöld politikusok még a baloldali táborral sem feltétlenül tudják elfogadtatni programjukat.

Gazdagok hóbortja

A zöldhullám okaként a legtöbbször azt szokás felhozni, hogy az éghajlatváltozás és annak egyre egyértelműbb jelei (a rekordmelegek, az olvadozó gleccserek és általában véve a szélsőséges időjárási jelenségek megszaporodása) politikai–társadalmi kérdéssé váltak; ám a hagyományos pártok és a hivatalban lévő kormányok láthatóan elég mérsékelten elkötelezettek a kérdés kezelése iránt. 

Mindazonáltal a választási adatokból az is egyértelmű, hogy a klímaváltozás hiába globális jelenség, a zöldhullám egy elég szűk északi és északnyugati országcsoportra, és azon belül is a városi fiatal értelmiségiekre korlátozódik. Ez nagyrészt illeszkedik ahhoz, amit a zöld pártok támogatottságáról eddig tudni lehetett: egy idén publikált (még jóval az EP-választás előtt készült) kutatás 32 ország 347 parlamenti választásának vizsgálata alapján arra jutott, hogy

A zöld pártok a gazdag, kiterjedt szociális ellátórendszerrel és alacsony munkanélküliséggel bíró országokban sikeresebbek.

Ez rajzolódik ki az EP-választások eredményéből is: a zöld pártok a fejlettebb országokban, azokon belül is a középosztálybeli, nagyvárosi, fiatal, felsőfokú végzettségű, baloldali-liberális értékrendű emberek körében népszerűek. Ez azt az elméletet látszik alátámasztani, hogy a környezetvédelem a jómódúak hóbortja: a szegényebb társadalmakban a politikai napirendet egzisztenciális-materiális témák dominálják, más szóval az, hogy nőjenek a bérek és lehessen többet fogyasztani; a fogyasztás ökológiai hatásai csak ott mozgatnak meg szélesebb rétegeket, ahol már nem napi téma az emberek egzisztenciája. 

Segít az atom is

A kutatás további megállapításai szerint a zöldek ott erősebbek az átlagnál, ahol magas az atomenergia-termelés, ami annak fényében érthető, hogy a zöldmozgalom a kezdetektől az atomenergia egyik legfőbb ellenzője volt; nincs erős radikális baloldali párt, mivel ezek (a környezetvédelmen túl) hagyományosan hasonló társadalmi ügyeket hangsúlyoznak, és hasonló szavazóbázissal bírnak; az állam föderális berendezkedésű: tartományi vagy regionális szinten könnyebben be tudnak jutni a helyi törvényhozásba és kormányba, amivel jobban meg tudják alapozni országos politikai részvételüket; és meglepő módon ahol a hagyományos nagy pártok nyitnak a zöld kérdések iránt: ha a klímaváltozás központi politikai téma lesz, abból jellemzően az e téren a választók által megbízhatóbbnak tartott zöldek jönnek ki jól.

Ellenpólus

Mindazonáltal ahogy a klímaváltozás, úgy önmagában a jólét sem magyarázza a zöld pártok sikerét. Az EP-választáson elért eredményekhez különböző értékelések szerint a hagyományos baloldali pártok válsága, a közélet jobbra tolódása, a menekültkérdés és az azzal szemben tanúsított egyre jelentősebb európai szigor, a szélsőjobb előretörése és a nacionalisták és globalisták közötti elvi-eszmei ellentétek is hozzájárultak.

A jobboldali populizmussal szemben a bevándorlás, melegházasság és más baloldali társadalmi értékek mellett kiálló, Európa-párti, etikus politikai kultúrát és átláthatóságot hangoztató, mindemellett pedig ha mérsékelten is, de rendszerellenes, kapitalizmus-kritikus és a vagyoni egyenlőtlenségek ellen kampányoló zöldek kvázi ellenpólussá váltak.

Más szóval a zöld pártok lettek az „új baloldal” leghitelesebb erői.

Ezen okok együttállásának legjobb példái a német Zöldek, akik nemcsak messze a legerősebb zöld párttá, hanem pár év alatt Németország második legnépszerűbb politikai erejévé váltak. A párt 1980-ban még baloldali radikális környezetvédő-pacifista-atomellenes mozgalomként alakult, 1983 óta bent van a szövetségi parlamentben, 1998 és 2005 között a szociáldemokraták koalíciós partnereként kormányon is volt. Mindazonáltal a közelmúltig úgy tűnt, hogy nem jutnak egyről a kettőre: az ezredforduló óta stabilan 8–10 százalék közötti eredményt hoztak a szövetségi alsóházi választásokon, és 10–12 százalék között mozogtak az európai parlamenti választásokon.

Aztán 2016-ban megnyerték a tartományi választásokat a hagyományosan konzervatív, egyúttal pedig a (nem kifejezetten zöldpárti) német autóipar bölcsőjének számító Baden-Württenbergben, 2018-ban másodikak lettek a szintén jobboldali fellegvárnak számító Bajorországban és Hessenben, idén pedig az EP-választáson országosan is a második legnagyobb párt lettek a kereszténydemokraták mögött.

Profikká váltak

Az utóbbi évek látványos erősödésének a klímaváltozás tematizálása mellett számos magyarázata van, vélhetően ezek mindegyikében van valami igazság.

  • Az első, mélyebb folyamat, hogy az 1980-as években radikális hippivonalon mozgó párt idővel profi politikai erővé vált. A párt eredeti, kompromisszummentesen szélsőbalos-környezetvédő elveihez ragaszkodó „fundamentalista” tagok vesztettek befolyásukból; a vezetést egyre inkább a pragmatikus, a szavazóbázis növelése végett alku- és kompromisszumkész „realisták” vették át. Ők pedig ahelyett, hogy azt hirdették volna, hogy lehet más a politika, megtanultak politikát csinálni, olykor eredeti elveik kárára is. Jellemző, hogy Baden-Württenbergben és Hessenben kereszténydemokrata-zöld koalíció működik, de több más tartományban is részt vettek és vesznek különböző összetételű koalíciókban. A 2017-es szövetségi alsóházi választások utáni koalíciós tárgyalások során pedig egy sor kérdésben hajlandóak lettek volna visszavenni követeléseikből, például a szénerőművek leállítása kapcsán is, bár végül mégsem lettek tagjai a kormánynak.
  • Egy másik magyarázat a szociáldemokraták szétesése. A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) vesszőfutása igazából az ezredfordulón, az azóta Gazprom-lobbistává silányodott Gerhard Schröder kancellársága alatti munkaügyi és szociális reformokkal indult: a kormány a gazdaság stagnálása és a magas munkanélküliség miatt megnyirbálta a szociális hálót és rugalmasabbá tette a munkaerőpiacot. A reformok a baloldali szavazók körében rendkívül népszerűtlenek voltak, ami a párt zsugorodásához vezetett. A meggyengült SPD 2005-ös veresége óta háromszor is kénytelen volt nagykoalícióra lépni a kereszténydemokratákkal, ami a jelek szerint végleg betett támogatottságának: a párt bírálói szerint 2019-re már nehéz megmondani, hogy egyáltalán miben különbözik a balközép a jobbközéptől. Az SPD kiüresedésével a […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2019/07/19/zold_partok_zoldek_europa_nemetorszag_grune_klimavaltozas_zold_new_deal/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Őrizetbe vették a macedóniai különleges ügyészség vezetőjét

Az adományok révén 9 fiatal gyakornok csatlakozott szerkesztőségünkhöz. Támogass te is! Őrizetbe vették Katica Janevát, …