2020. május 26., keddMa Fülöp napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 350,00 Ft | USD: 321,00 Ft | CHF: 331,00 Ft
2020.05.26. Fülöp Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 350,00 Ft | USD: 321,00 Ft | CHF: 331,00 Ft
Kezdőlap / Gazdaság / Megfullad a világ az adósságban?

Megfullad a világ az adósságban?

A koronavírus okozta gazdasági válság enyhítése világszerte tovább növeli a már eddig is fenyegetően magas államadosságot. Ahhoz, hogy kezelhető legyen ez az adósság, a pénzrendszer átalakítására van szükség, ami néhány éve el is kezdődött. Fontos, hogy a pénzrendszer fejlesztése átlátható módon, a közérdek mentén történjen.

Válságkezelés

Világszerte gigantikus pénzösszegeket mozgósítanak a kormányok a koronavírus-járvány által előidézett gazdasági válság enyhítésére. A Nemzetközi Valutaalap számításai szerint eddig több mint 7 ezer milliárd eurót szánnak a kormányok a gazdasági szereplők megsegítésére és a gazdaság élénkítésére. Ez globálisan az államadósság ugrásszerű növekedését eredményezi. A hatalmas gazdasági élénkítőcsomagokon túl a gazdasági teljesítmény történelmi méretű csökkenéséből eredő adóbevétel-kiesés is növelni fogja az államháztartások hiányát. Németországban például arra számítanak, hogy az adóbevételek idén az eredetileg tervezettnél 300 milliárd euróval alacsonyabbak lesznek.

És akkor még nem beszéltünk a jegybankok élénkítő- illetve mentőcsomagjairól, amelyek nem terhelik kiadásként az államkasszát. Ezek a csomagok is több ezer milliárd euróra rúgnak és elsősorban állam- és vállalati kötvények felvásárlásán keresztül arra szolgálnak, hogy biztosítsák az állam finanszírozását, a bankrendszer pénzellátását és a reálgazdaság hiteligényének kielégítését. A jegybanki kötvényvásárlás növeli a pénzmennyiséget, mivel a kötvényekért újonnan teremtett pénzzel fizet a jegybank, likviditáshoz juttatva a bankokat, ezért úgynevezett monetáris mennyiségi lazításról van szó. A jegybankok a monetáris lazítás további gazdaságélénkítő eszközeként az alapkamat – akár nullára vagy negatív tartományba történő – csökkentését hajtották végre az elmúlt időben.

Az aktuális válságkezelésről megállapítható, hogy lényegesen hatékonyabb a 2008-as gazdasági válság kezelésénél. A pénzvilág által kiváltott 2008-as válságot számos bank megmentésén kívül majdnem kizárólag monetáris mennyiségi lazítással orvosolták, ami azzal járt, hogy a bankok likviditása ugyan nagy mértékben növekedett, de ezt tőkehiányból és kockázatkerülésből adódóan alig használták fel a hitelnyújtás kiterjesztésére. Így a monetáris lazítás a reálgazdaságot csak mérsékelten volt képes élénkíteni és ehelyett elsősorban a befektetési eszközök – például részvények – árfolyamának emelkedéséhez vezetett, ami főleg a gazdagoknak kedvezett és növelte a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Ezzel szemben az aktuális válság kezelése a monetáris lazításon túl hatékony gazdaságélénkítő intézkedésekre is kiterjed, amikor a gazdaság különböző szereplőit közvetlen állami támogatásban részesíti. Sőt, a jelenlegi válságban Hongkong, Szingapúr és az Egyesült Államok a lehető legerősebb keresletnövelő hatás érdekében minden állampolgárának juttatott egy bizonyos pénzösszeget, vagyis a gyakorlatban alkalmazta a „helikopterpénz” koncepcióját, amely a 2008-as válság idején még csak elméleti vita tárgya volt.

Adósságnövekedés

Az állami pénzosztás és az államadósság nagymértékű növekedése sérülékeny nemzetgazdaságok esetében súlyos problémákat okozhat. A magas államadósság és költségvetési hiány ronthatja az adott ország adósbesorolását a nemzetközi hitelminősítők által, ami miatt magasabb kamatokat – úgynevezett kockázati felárat – kell fizetnie piacon a felvenni kívánt kölcsönök után, azaz drágul az állam finanszírozása. Így, ha nem kezd takarékoskodni az adott ország, beindulhat egy ördögi kör, hiszen a dráguló államfinanszírozás nagyobb költségvetési hiányt, növekvő államadósságot és végül az adósbesorolás további romlását vonhatja maga után. Az államadósság után fizetendő kamatköltségek, ha elérnek egy kritikus szintet, hatalmas terhet és versenyhátrányt jelentenek a nemzetgazdaság számára és gúzsba kötik az adott kormány kezét. Jó példa erre Görögország 2010-ben kialakult adósságválsága, amely mind a mai napig súlyos áldozatokat követel a görög társadalomtól.

A 2008-as pénzügyi-gazdasági válság következtében Görögország mint az eurózóna legsérülékenyebb tagja különösen rosszul járt, de más – főleg nyugati – országokban is magasba szökött az államadósság, jelentős részben a pénzügyi szférának és azon belül a rendszerfontosságú nagybankoknak éveken át nyújtott támogatások miatt. A globális adósság szférák szerinti eloszlása azt mutatja, hogy 2007-től 2016-ig az államadósság közel kétszeresére emelkedett, míg a válságot kiváltó és 2008-ban az összeomlás szélén álló pénzügyi szféra adóssága nemhogy nem emelkedett, de még enyhén csökkent is.

Most pedig a koronavírus okozta gazdasági válság enyhítését szolgáló gigantikus élénkítőcsomagok tovább növelik a már eddig is nagyon megnövekedett államadósságot. Kérdés, hogy nem lesz-e ebből baj? És miért nem lett az adósság 2008 után bekövetkezett meredek emelkedéséből Görögország mellett más országokban is baj az elmúlt években?

Az adósság monetizálása

Az államadósság 2008 utáni magas szintje még az erős gazdasággal rendelkező országok pénzügyi egyensúlyát is megingathatta volna és fájdalmas takarékoskodási intézkedésekre kényszeríthette volna őket. A nyugati jegybankok azonban rövid időn belül nulla közeli szintre csökkentették az irányadó kamatokat és hatalmas államkötvény-felvásárlásba kezdtek, amit aztán éveken keresztül, több előre bejelentett program keretében folytattak. Ennek köszönhetően az érintett államoknak az újonnan felvett kölcsöneik után a korábbiakhoz képest lényegesen kevesebb kamatot kellett fizetniük és nem sodorta veszélybe a finanszírozásukat, hogy a piacon esetleg elfogy a kereslet az alacsony kamatozású állampapírjaik iránt, hiszen a jegybank állandó keresletet biztosított azokra. Az Európai Központi Bank (EKB) kamatcsökkentése és kötvényvásárlása 2016-ban például azt eredményezte, hogy az eurózóna legmegbízhatóbbnak számító országainak hosszabb futamidejű állampapírjai enyhén negatív kamatozásúak lettek és így többek között Németország, Ausztria és Dánia nemcsak kamatmentesen jutott kölcsönhöz, hanem még pénzt is kapott érte a befektetőktől. Ez a furcsa helyzet azért állt elő, mert az EKB a kötvényvásárláson keresztül elárasztotta pénzzel a bankokat és azok a sok pénznek nem találtak egyéb kockázatmentes befektetési lehetőséget.

Hogy a jegybankok óriási szerepet vállaltak a pénzügyi szféra stabilitásának és egyúttal az állam finanszírozásának biztosításában, azt jól mutatja a jegybanki mérlegek – nyugaton és keleten egyaránt megfigyelhető – nagy mértékű bővülése. A 2008 és 2018 közötti évtizedben például három vezető jegybanknak, az amerikai Fed-nek, az EKB-nak és a japán jegybanknak a mérlegfőösszege a négyszeresére emelkedett.

Mivel a jegybankok saját maguk által teremtett pénzzel fizetnek, amikor állampapírokat vásárolnak, ilyenkor az államadósság monetizálását hajtják végre. Ez azt jelenti, hogy az adósságot mint fiskális, vagyis az államháztartást érintő jelenséget monetáris eszközzel, azaz jegybanki pénzteremtéssel kezelik. Az ilyen jegybanki államfinanszírozást a főáramú közgazdaságtan károsnak tartja, ezért a 2008-as válságot megelőző évtizedekben világszerte alig alkalmazták, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 123. cikke pedig kifejezetten tiltja. Akkor hogyan vásárolhatott az EKB az elmúlt években több ezer milliárd euróért állampapírokat? Úgy, hogy az EU-s tilalom az államtól történő közvetlen vásárlásra szól, az EKB viszont közvetve, a kereskedelmi bankokon keresztül vásárolta fel az állampapírokat. Az EKB így kijátszotta az EU-s szabályokat, hiszen az előre bejelentett, közvetett kötvényvásárlás ugyanazt eredményezte, mint ha közvetlenül történt volna. A német alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban nemrég ki is fejezte nemtetszését.

A pénzrendszer átalakulása

Az állampapír-vásárlással az EKB biztosította az érintett államok kedvező finanszírozását és megakadályozta, hogy Görögországon túl más eurózóna-tagállam is adósságválságba kerüljön. Ezért az EKB kötvényvásárlása a jogi és közgazdaságtani aggályok ellenére alapvetően sikeresnek tekinthető és széleskörű politikai támogatást élvez. Egyébként az eurózónán kívüli EU-tagállamok jegybankjai, köztük a Magyar Nemzeti Bank is éltek a közvetett állampapír-vásárlás lehetőségével az utóbbi időben, ahogy tették ezt olyan vezető jegybankok, mint az amerikai Fed és a japán jegybank is. Ennek fényében a jegybankok szerepének és a pénzrendszer működésének átalakulásáról beszélhetünk.

Egy új korszak kezdődött az államfinanszírozás terén. Annál is inkább, mert a jegybankok kialakult szerepvállalásából alig van visszaút. Ha ugyanis például az EKB belátható időn belül leépítené hatalmas állampapír-állományát, veszélybe sodorná az érintett államok pénzellátását és egyúttal a bankrendszer stabilitását. Most ráadásul a koronavírus okozta gazdasági válság és a gazdaságélénkítő állami intézkedések miatt ismét meredeken emelkedik az államadósság, ami a jegybankok szerepvállalásának további bővítését teszi szükségessé. Ennek megfelelően az angol jegybank nemrég bejelentette, hogy a válságra való tekintettel közvetlen […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2020/05/22/megfullad_a_vilag_az_adossagban/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Soha nem romlott ennyit egy év alatt az euróövezet eladósodottsága

Soha nem romlott ennyit egy év alatt az euróövezet eladósodottsága

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, És vannak, akik az Indexet olvassák. Támogass te is! Az …